keyboard_tab Cyber Resilience Act 2023/2841 HU

(1)   2025. április 8-ig minden uniós szervezet a kezdeti kiberbiztonsági felülvizsgálat, például audit elvégzését követően belső kiberbiztonsági kockázatkezelési, -irányítási és -ellenőrzési keretrendszert (a továbbiakban: a keretrendszer) hoz létre. A keretrendszer létrehozását az uniós szervezet legmagasabb_vezetői_szintje felügyeli és annak felelősségi körébe tartozik.

(2)   A keretrendszernek ki kell terjednie az érintett uniós szervezet teljes nem minősített IKT-környezetére, beleértve a helyszíni IKT-környezetet, a helyszíni működő technológiai hálózatot (OT-rendszer), a felhőalapú számítástechnikai környezetben működő vagy harmadik felek által üzemeltetett, kiszervezett eszközöket és szolgáltatásokat, a mobil eszközöket, a vállalati hálózatokat, az internethez nem kapcsolódó üzleti hálózatokat és az e környezetekhez (a továbbiakban: az IKT-környezet) kapcsolódó eszközöket. A keretrendszernek minden veszélyre kiterjedő megközelítésen kell alapulnia.

(3)   A keretrendszernek magas szintű kiberbiztonságot kell biztosítania. A keretrendszer meghatározza a hálózati_és_információs_rendszerek biztonságára vonatkozó belső kiberbiztonsági politikákat, beleértve a célkitűzéseket és prioritásokat, valamint az uniós szervezet e rendelet hatékony végrehajtásának biztosításával megbízott személyzetének szerepét és felelősségi körét. A keretrendszernek tartalmaznia kell a végrehajtás hatékonyságának mérésére szolgáló mechanizmusokat is.

(4)   A keretrendszert a változó kiberbiztonsági kockázatok fényében rendszeresen, de legalább négyévente felül kell vizsgálni. Adott esetben és a 10. cikk alapján létrehozott Intézményközi Kiberbiztonsági Testület kérését követően az uniós szervezet keretrendszerét frissíteni lehet a CERT-EU-nak az e rendelet rendelkezéseinek végrehajtása során azonosított biztonsági_eseményekre vagy esetleges hiányosságokra vonatkozó iránymutatása alapján.

(5)   Az egyes uniós_szervezetek legmagasabb_vezetői_szintje felel e rendelet végrehajtásáért, és felügyeli, hogy szervezete megfeleljen a keretrendszerrel kapcsolatos kötelezettségeknek.

(6)   Adott esetben és az e rendelet végrehajtásával kapcsolatos felelősségének sérelme nélkül, az egyes uniós_szervezetek legmagasabb_vezetői_szintje az e rendelet szerinti konkrét kötelezettségeket átruházhatja a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése értelmében vett rangidős tisztviselőkre vagy az érintett uniós szervezeten belüli egyéb azonos szintű tisztviselőkre. Az ilyen átruházástól függetlenül a legmagasabb_vezetői_szint felelősségre vonható e rendeletnek az érintett uniós szervezet általi megsértéséért.

(7)   Minden uniós szervezetnek hatékony mechanizmusokkal kell rendelkeznie annak biztosítására, hogy az IKT-költségvetés megfelelő százalékát a kiberbiztonságra fordítsák. Az említett százalékos arány meghatározásakor kellően figyelembe kell venni a keretrendszert.

(8)   Minden uniós szervezet helyi kiberbiztonsági tisztviselőt vagy azzal egyenértékű funkciót nevez ki, aki a kiberbiztonság valamennyi vonatkozása tekintetében egyedüli kapcsolattartó pontjaként jár el. A helyi kiberbiztonsági tisztviselő elősegíti e rendelet végrehajtását, és rendszeresen beszámol közvetlenül a legmagasabb_vezetői_szintnek a végrehajtás állásáról. Annak sérelme nélkül, hogy a helyi kiberbiztonsági tisztviselő az egyes uniós_szervezeteken belül az egyedüli kapcsolattartó pont, az uniós_szervezetek a köztük és a CERT-EU között létrejött, szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodás alapján átruházhatják a CERT-EU-ra a helyi kiberbiztonsági tisztviselő e rendelet végrehajtásával kapcsolatos bizonyos feladatait, vagy ezeket a feladatokat több uniós szervezet megoszthatja. Amennyiben ezeket a feladatokat a CERT-EU-ra ruházzák, a 10. cikk alapján létrehozott Intézményközi Kiberbiztonsági Testületnek kell döntenie arról, hogy e szolgáltatás nyújtása részét képezi-e a CERT-EU alapszolgáltatásainak, figyelembe véve az érintett uniós szervezet emberi és pénzügyi erőforrásait. Az egyes uniós_szervezeteknek indokolatlan késedelem nélkül értesíteniük kell a CERT-EU-t a kinevezett helyi kiberbiztonsági tisztviselőkről és a személyükben történő minden későbbi változásról.

A CERT-EU-nak létre kell hoznia és naprakészen kell tartania a kinevezett helyi kiberbiztonsági tisztviselők jegyzékét.

(9)   Az egyes uniós_szervezeteknek a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése értelmében vett rangidős tisztviselői vagy egyéb azonos szintű tisztviselői, valamint a személyzetnek az e rendeletben meghatározott kiberbiztonsági kockázatkezelési intézkedések végrehajtásával és kötelezettségek betartásával megbízott tagjai rendszeresen külön képzéseken vesznek részt azon ismeretek és készségek elsajátítása érdekében, amelyek a kiberbiztonsági kockázatok és irányítási gyakorlatok, valamint az azok által az uniós szervezet működésére gyakorolt hatások megismeréséhez és értékeléséhez szükségesek.

(1)   Indokolatlan késedelem nélkül, de legkésőbb 2025. szeptember 8-ig az egyes uniós_szervezeteknek – a legmagasabb_vezetői_szintjük felügyelete mellett – meg kell hozniuk a keretrendszer keretében azonosított kiberbiztonsági kockázatok kezeléséhez, valamint a biztonsági_események megelőzéséhez vagy hatásuk minimálisra csökkentéséhez szükséges megfelelő és arányos technikai, működési és szervezeti intézkedéseket. Figyelembe véve a legkorszerűbb és adott esetben a vonatkozó európai és nemzetközi szabványokat, ezeknek az intézkedéseknek biztosítaniuk kell a hálózati_és_információs_rendszerek biztonságának a felmerülő kiberbiztonsági kockázatokkal arányos szintjét az IKT-környezet egészében. Az említett intézkedések arányosságának értékelésekor kellően figyelembe kell venni az uniós szervezet kiberbiztonsági kockázatoknak való kitettségének mértékét, a szervezet méretét, a biztonsági_események bekövetkeztének valószínűségét és azok súlyosságát, beleértve társadalmi, gazdasági és intézményközi hatásukat is.

(2)   Az uniós_szervezeteknek a kiberbiztonsági kockázatkezelési intézkedések végrehajtása során legalább a következő területekkel foglalkozniuk kell:

a)	kiberbiztonsági szakpolitika, beleértve a 6. cikkben és az e cikk (3) bekezdésében említett célok és prioritások eléréséhez szükséges intézkedéseket;

b)	kiberbiztonsági kockázatelemzési és az informatikai rendszerek biztonságára vonatkozó szakpolitikák;

c)	a felhőszolgáltatások használatára vonatkozó szakpolitikai célok;

d)	adott esetben kiberbiztonsági audit, amely magában foglalhatja a kiberbiztonsági kockázat, a sérülékenység és a kiberfenyegetések értékelését, valamint egy megbízható magánszolgáltató által rendszeresen végzett behatolási tesztelést;

e)	a d) pontban említett kiberbiztonsági auditokból eredő ajánlások végrehajtása kiberbiztonsági frissítések és a szakpolitikák frissítése révén;

f)	a kiberbiztonság megszervezése, beleértve a szerepek és feladatkörök meghatározását is;

g)	eszközkezelés, beleértve az IKT-eszközök leltárát és az IKT-hálózatok feltérképezését;

h)	az emberi erőforrások biztonsága és a hozzáférés ellenőrzése;

i)	üzembiztonság;

j)	kommunikációs biztonság;

k)	a rendszerek beszerzése, fejlesztése és karbantartása, beleértve a sérülékenységkezelésre és -feltárásra vonatkozó politikákat;

l)	ahol lehetséges, a forráskód átláthatóságára vonatkozó politikák;

m)	az ellátási lánc biztonsága, beleértve az egyes uniós_szervezetek és közvetlen beszállítóik vagy szolgáltatóik közötti kapcsolatok biztonsági vonatkozásait is;

n)	biztonsági_események kezelése és együttműködés a CERT-EU-val, például a biztonsági nyomonkövetés és a naplózás fenntartása;

o)	az üzletmenet-folytonosság kezelése, például tartalékrendszerek kezelése, valamint katasztrófa utáni helyreállítás és válságkezelés; valamint

p)	a kiberbiztonsággal kapcsolatos oktatási, készségfejlesztő, tudatosságnövelő, gyakorlati és képzési programok előmozdítása és kidolgozása.

Az első albekezdés m) pontjának alkalmazásában az uniós_szervezeteknek figyelembe kell venniük az egyes közvetlen beszállítókra és szolgáltatókra jellemző sérülékenységeket, valamint a beszállítóik és szolgáltatóik termékeinek és kiberbiztonsági gyakorlatainak – többek között biztonságos fejlesztési eljárásaiknak – az általános minőségét.

(3)   Az uniós_szervezeteknek meg kell hozniuk legalább a következő konkrét kiberbiztonsági kockázatkezelési intézkedéseket:

a)	a távmunka lehetővé tételét és fenntartását szolgáló műszaki intézkedések;

b)	konkrét lépések a zéró bizalom alapelvei felé történő elmozdulás érdekében;

c)	a többtényezős hitelesítés mint norma használata a hálózati_és_információs_rendszerekben;

d)	kriptográfia és titkosítás, különösen végponttól végpontig terjedő titkosítás, valamint biztonságos digitális aláírás használata;

e)	adott esetben biztonságos hang-, video- és szöveges kommunikáció, valamint biztonságos vészhelyzeti kommunikációs rendszerek használata az uniós szervezeten belül;

f)	a rosszindulatú szoftverek és kémszoftverek felderítésére és eltávolítására irányuló proaktív intézkedések;

g)	a szoftverellátási lánc biztonságának megteremtése a biztonságos szoftverfejlesztésre és -értékelésre vonatkozó kritériumok révén;

h)	az uniós szervezet legmagasabb_vezetői_szintje és az e rendelet hatékony végrehajtásának biztosításával megbízott személyzete tagjai számára a számukra előírt feladatoknak és a tőlük elvárt képességeknek megfelelő kiberbiztonsági képzési tantervek kidolgozása és elfogadása;

i)	a személyzet tagjainak rendszeres kiberbiztonsági képzése;

j)	adott esetben részvétel az uniós_szervezetek összekapcsoltságával összefüggő kockázatok elemzésében;

k)

a közbeszerzési szabályok javítása a kiberbiztonság egységesen magas szintjének elősegítése érdekében a következők révén: i. az informatikai szolgáltatók biztonsági_eseményekkel, sérülékenységekkel és kiberfenyegetésekkel kapcsolatos információinak a CERT-EU-val való megosztását korlátozó szerződéses akadályok felszámolása; ii. a biztonsági_események, sérülékenységek és kiberfenyegetések bejelentésére, valamint a biztonsági_eseményekre való reagálási és nyomon követési mechanizmusok bevezetésére vonatkozó szerződéses kötelezettségek.

(1)   Az IICB a 10. cikk (2) bekezdése és a 11. cikk alapján hatékonyan nyomon követi e rendelet, valamint az elfogadott iránymutatások, ajánlások és cselekvési felhívások uniós_szervezetek általi végrehajtását. Az IICB az e célból szükséges információkat vagy dokumentumokat kérhet az uniós_szervezetektől. Az e cikk szerinti megfelelési intézkedések elfogadása céljából, ha az érintett uniós szervezet közvetlenül képviselteti magát az IICB-ben, az említett uniós szervezet nem rendelkezik szavazati joggal.

(2)   Amennyiben az IICB megállapítja, hogy egy uniós szervezet nem alkalmazta hatékonyan ezt a rendeletet vagy az annak alapján kiadott iránymutatásokat, ajánlásokat vagy cselekvési felhívásokat, az érintett uniós szervezet belső eljárásainak sérelme nélkül, és miután lehetőséget biztosított az érintett uniós szervezet számára észrevételei megtételére:

a)	indokolással ellátott véleményt küldhet az e rendelet végrehajtásában észlelt hiányosságok által érintett uniós szervezetnek;

b)

a CERT-EU-val folytatott konzultációt követően iránymutatásokat nyújthat az érintett uniós szervezet számára annak biztosítása érdekében, hogy annak keretrendszere, kiberbiztonsági kockázatkezelési intézkedései, kiberbiztonsági terve és jelentéstétele meghatározott időn belül megfeleljen e rendeletnek;

c)	figyelmeztetést adhat ki a feltárt hiányosságok meghatározott határidőn belüli kezelésére, így többek között ajánlásokat adhat ki az érintett uniós szervezet által e rendelet alapján elfogadott intézkedések módosítására vonatkozóan;

d)	indokolással ellátott értesítést adhat ki az érintett uniós szervezetnek abban az esetben, ha a c) pont szerint kiadott figyelmeztetésben feltárt hiányosságokat a meghatározott határidőn belül nem orvosolják megfelelően;

e)	kiadhatja az alábbiakat: i. audit elvégzésére vonatkozó ajánlást; vagy ii. arra irányuló kérelmet, hogy az auditot harmadik fél ellenőrzési szolgálata végezze el;

f)	adott esetben a hatáskörén belül tájékoztathatja a Számvevőszéket a feltételezett meg nem felelésről;

g)	ajánlást adhat ki arra vonatkozóan, hogy valamennyi tagállam és uniós szervezet ideiglenesen függessze fel az adott uniós szervezet felé irányuló adatáramlást.

Az első albekezdés c) pontjának alkalmazásában a figyelmeztetés célközönségét megfelelően korlátozni kell, amennyiben ez a kiberbiztonsági kockázat miatt szükséges.

Az első albekezdés alapján kiadott valamennyi figyelmeztetést és ajánlást az érintett uniós szervezet legmagasabb_vezetői_szintjének kell címezni.

(3)   Amennyiben az IICB a (2) bekezdés első albekezdésének a)–g) pontja szerinti intézkedéseket fogadott el, az érintett uniós szervezetnek részletesen be kell számolnia az IICB által feltárt állítólagos hiányosságok kezelése érdekében hozott intézkedésekről és lépésekről. Az uniós szervezetnek ezeket az információkat az IICB-vel egyeztetett észszerű határidőn belül kell benyújtania.

(4)   Amennyiben az IICB úgy ítéli meg, hogy egy uniós szervezet közvetlenül az Unió valamely tisztviselőjének vagy egyéb alkalmazottjának – beleértve a legmagasabb_vezetői_szintet is – intézkedéseiből vagy mulasztásaiból eredően tartósan megsérti e rendeletet, az IICB felkéri az érintett uniós szervezetet a megfelelő intézkedések megtételére, többek között arra, hogy a személyzeti szabályzatban megállapított szabályokkal és eljárásokkal, valamint az egyéb alkalmazandó szabályokkal és eljárásokkal összhangban fontolja meg fegyelmi intézkedés meghozatalát. E célból az IICB átadja a szükséges információkat az érintett uniós szervezetnek.

(5)   Amennyiben az uniós_szervezetek bejelentik, hogy nem tudják betartani a 6. cikk (1) bekezdésében és a 8. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidőket, az IICB kellően indokolt esetekben, figyelembe véve az uniós szervezet méretét, engedélyezheti e határidők meghosszabbítását.

(1)   A CERT-EU együttműködhet az uniós kiberbiztonsági követelmények hatálya alá tartozó, a 17. cikkben említettektől eltérő uniós partnerekkel, többek között ágazatspecifikus partnerekkel az eszközök és módszerek – például a technikák, taktikák, eljárások és a legjobb gyakorlatok –, valamint a kiberfenyegetések és - sérülékenységek terén. Az ilyen partnerekkel való mindennemű együttműködéshez a CERT-EU-nak – eseti alapon – előzetes jóváhagyást kell kérnie az IICB-től. Amennyiben a CERT-EU ilyen partnerekkel alakít ki együttműködést, erről tájékoztatnia kell a partner székhelye szerinti tagállamban működő valamennyi, a 17. cikk (1) bekezdésében említett érintett tagállami partnert. Adott esetben az ilyen együttműködést és annak feltételeit – többek között a kiberbiztonság, az adatvédelem és az információkezelés tekintetében – egyedi titoktartási megállapodásokban, például szerződésekben vagy igazgatási megállapodásokban kell meghatározni. A titoktartási megállapodásokhoz nem kell kikérni az IICB előzetes jóváhagyását, de az IICB elnökét ezekről tájékoztatni kell. Abban az esetben, ha az uniós_szervezetek vagy egy másik fél érdekében sürgős és azonnali kiberbiztonsági információcserére van szükség, a CERT-EU ezt megteheti egy olyan szervezettel, amelynek különleges kompetenciája, kapacitása és szakértelme indokoltan szükséges ahhoz, hogy segítséget nyújtson egy ilyen sürgős és azonnali szükséglet kielégítéséhez, még akkor is, ha a CERT-EU nem kötött titoktartási megállapodást az adott szervezettel. Ilyen esetekben a CERT-EU haladéktalanul tájékoztatja az IICB elnökét, és rendszeres jelentések vagy ülések útján jelentést tesz az IICB-nek.

(2)   A CERT-EU együttműködhet más partnerekkel, például kereskedelmi szervezetekkel, köztük ágazatspecifikus ipari szervezetekkel, nemzetközi szervezetekkel, nem uniós nemzeti szervezetekkel vagy egyéni szakértőkkel annak érdekében, hogy információkat gyűjtsön az általános és konkrét kiberfenyegetésekről, a majdnem_bekövetkezett_(near_miss)_eseményekről, a sérülékenységekről és a lehetséges ellenintézkedésekről. Az ilyen partnerekkel való szélesebb körű együttműködéshez a CERT-EU-nak eseti alapon előzetes jóváhagyást kell kérnie az IICB-től.

(3)   A CERT-EU – a biztonsági_esemény által érintett uniós szervezet beleegyezésével, és feltéve, hogy az érintett partnerrel titoktartási megállapodás vagy szerződés van érvényben – az (1) és a (2) bekezdésben említett partnerek rendelkezésére bocsáthatja az adott biztonsági_eseményre vonatkozó információkat, kizárólag az elemzéséhez való hozzájárulás céljából.

(1)   Egy biztonsági_esemény akkor tekintendő jelentősnek, ha:

a)	súlyos működési zavart eredményezett, illetve eredményezhet az uniós szervezet működésében, vagy pénzügyi veszteséggel járt, illetve járhat az érintett uniós szervezet számára;

b)	a biztonsági_esemény jelentős vagyoni vagy nem vagyoni kár okozásával más természetes vagy jogi személyeket érintett vagy érinthet.

(2)   Az uniós_szervezeteknek be kell nyújtaniuk a CERT-EU-nak a következőket:

a)

indokolatlan késedelem nélkül, de minden esetben a jelentős biztonsági_eseményről való tudomásszerzéstől számított 24 órán belül egy első figyelmeztetést, amelyben adott esetben fel kell tüntetni, hogy a jelentős biztonsági_eseményt gyaníthatóan jogellenes vagy rosszindulatú cselekmény okozta-e és hogy lehet-e több szervezetre kiterjedő vagy határokon átnyúló hatása;

b)

indokolatlan késedelem nélkül, de minden esetben a jelentős biztonsági_eseményről való tudomásszerzéstől számított 72 órán belül a biztonsági_eseményről szóló értesítést, amely adott esetben aktualizálja az a) pontban említett információkat, és tartalmazza a jelentős biztonsági_esemény, illetve annak súlyossága és hatása kezdeti értékelését, valamint – amennyiben rendelkezésre állnak – a fertőzöttségi mutatókat;

c)	a CERT-EU kérésére a releváns állapotfrissítésekről szóló időközi jelentést.

d)

zárójelentést, legkésőbb a b) pont szerinti, a biztonsági_eseményről való értesítés benyújtását követő egy hónapon belül, amely tartalmazza a következőket: i. a biztonsági_esemény részletes leírása, beleértve annak súlyosságát és hatását; ii. a biztonsági_eseményt valószínűsíthetően előidéző fenyegetés vagy kiváltó ok típusa; iii. az alkalmazott és folyamatban lévő mérséklő intézkedések; iv. adott esetben a biztonsági_esemény határokon átnyúló vagy intézmények közötti hatása;

e)	a d) pontban említett zárójelentés benyújtásának időpontjában folyamatban lévő biztonsági_esemény esetén az említett időpontban eredményjelentés, a biztonsági_esemény kezelését követő egy hónapon belül pedig zárójelentés.

(3)   Az uniós szervezet indokolatlan késedelem nélkül, de minden esetben a jelentős biztonsági_eseményről való tudomásszerzéstől számított 24 órán belül tájékoztatja a 17. cikk (1) bekezdésében említett, a székhelye szerinti tagállamban működő érintett tagállami partnereket a jelentős biztonsági_esemény bekövetkezéséről.

(4)   Az uniós_szervezeteknek be kell jelenteniük többek között minden olyan információt, amely lehetővé teszi a CERT-EU számára, hogy a jelentős biztonsági_eseményt követően azonosítsa a szervezetek közötti, a fogadó tagállamra gyakorolt vagy határokon átnyúló hatást. A 12. cikk sérelme nélkül, pusztán az értesítés következtében az uniós szervezetet többletfelelősség nem terhelheti.

(5)   Adott esetben az uniós_szervezetek indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatják az érintett hálózati_és_információs_rendszerek vagy az IKT-környezet más elemei azon felhasználóit, akiket jelentős biztonsági_esemény vagy jelentős kiberfenyegetés érinthet, és adott esetben tájékoztatják őket a biztonsági_eseményre vagy fenyegetésre válaszul általuk hozható mérséklő intézkedésekről, egyéb intézkedésekről vagy korrekciós intézkedésekről is. Adott esetben az uniós_szervezetek tájékoztatják a felhasználókat magáról a jelentős kiberfenyegetésről.

(6)   Amennyiben egy jelentős biztonsági_esemény vagy jelentős kiberfenyegetés egy hálózati_és_információs_rendszert, vagy egy uniós szervezet IKT-környezetének valamely olyan elemét érinti, amely köztudottan kapcsolódik egy másik uniós szervezet IKT-környezetéhez, a CERT-EU megfelelő kiberbiztonsági riasztást ad ki.

(7)   Az uniós_szervezetek a CERT-EU kérésére indokolatlan késedelem nélkül átadják a CERT-EU részére a biztonsági_eseményekben érintett elektronikus eszközök használatával létrehozott digitális információkat. A CERT-EU további részletekkel szolgálhat a helyzetismerethez és a biztonsági_eseményre való reagáláshoz szükséges információtípusokról.

(8)   A CERT-EU háromhavonta összefoglaló jelentést nyújt be az IICB-nek, az ENISA-nak, az EU INTCEN-nek és a CSIRT-hálózatnak, amely anonimizált és összesített adatokat tartalmaz a 20. cikk szerinti jelentős biztonsági_eseményekről, biztonsági_eseményekről, kiberfenyegetésekről, majdnem_bekövetkezett_(near_miss)_eseményekről és sérülékenységekről, valamint az e cikk (2) bekezdése szerint bejelentett jelentős biztonsági_eseményekről. Az összefoglaló jelentés hozzájárul az uniós kiberbiztonsági helyzetről az (EU) 2022/2555 irányelv 18. cikke alapján elfogadott, kétévente kiadandó jelentéshez.

(9)   Az IICB-nek 2024. július 8-ig iránymutatásokat vagy ajánlásokat kell ki bocsátania, amelyekben tovább pontosítja az e cikk szerinti jelentéstétel szabályait, formátumát és tartalmát. Az ilyen iránymutatások vagy ajánlások kidolgozása során az IICB figyelembe veszi az (EU) 2022/2555 irányelv 23. cikkének (11) bekezdése alapján elfogadott, az információk típusát, formátumát és az értesítésekre vonatkozó eljárást meghatározó végrehajtási jogi aktusokat. A CERT-EU megosztja a megfelelő technikai részleteket annak érdekében, hogy lehetővé tegye az uniós_szervezetek általi proaktív felderítést, biztonsági_eseményekre való reagálást vagy a mérséklő intézkedések meghozatalát.

(10)   Az e cikkben meghatározott jelentéstételi kötelezettségek nem terjednek ki a következőkre:

a)	EU-minősített adatok;

b)	olyan információk, amelyek további terjesztését egy látható jelöléssel kizárták, kivéve, ha kifejezetten engedélyezték azok CERT-EU-val való megosztását.